1988. február 26.: Az Egyesült Államok kormánya bejelenti, hogy július 3-ával megvonja Romániától a legnagyobb kereskedelmi kedvezményes elbánást, amit 1975 óta minden évben megadtak. Két nappal később a román kormány bejelenti, hogy ők mondanak le a kedvezményes elbánásról.

1988. március 15.: A magyar nagykövet Csíkszeredában és Székelykeresztúron megkoszorúzza Petőfi Sándor szobrát. (Korábban erre nem volt példa.) A külügyminisztérium először nem akar ehhez hozzájárulni, majd az utolsó pillanatban mégis engedélyezik.

1988. április 3.: Egy párthatározat megtiltja a helységnevek „idegen nyelvű” megnevezését nyomtatásban, és az elektromos médiában. Ettől kezdve minden közleményben és a hírlapok, folyóiratok alcímében a megyék, helységek neve csak románul jelenhet meg.

1988. április 29.: Nicolae Ceauşescu bejelenti, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. település-szisztematizálási tervet, melynek során mintegy hétezer-nyolcezer falut felszámolnak. (A „szisztematizálás” nem csak a falvakat veszélyezteti, hanem a városokat is. Az erdélyi városok – többek közt Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah – történelmi városmagjait az utóbbi két évtizedben szisztematikusan szétrombolják.)

1988. június 27.: Budapesten mintegy 40–50 ezren tüntetnek a romániai falurombolás ellen. 1956 óta ez az első szabad tömegdemonstráció.

1988. június 28.: Bukarest egyoldalú döntéssel – ultimátumszerűen – bezáratja a kolozsvári magyar főkonzulátust. A személyzetnek 48 órán belül el kell hagynia az épületet és Románia területét. Hivatkozási alapként az előző napi „románellenes”, „nacionalista és soviniszta” budapesti demonstráció szolgál. Ezen a napon és a rákövetkező napokon a román határőrök bármiféle indoklás nélkül a magyar turisták döntő többségét visszafordítják a magyar-román határról.

1988. július 28.: A bukaresti külügyminisztérium közli, hogy 48 órán belül ki kell üríteni és át kell adni a Magyar Kultúra Házát (amelynek megnyitását tíz éve halogatja – illetve nem engedélyezi – a román fél). A követelést Budapesten visszautasítják.

1988. július 28.: Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint a Tanügyminisztérium Maros megyéből 1.451, Kolozs megyéből 1.730, Hargita megyéből pedig mintegy 1.400 magyar diákot kíván zömében Kárpátokon túli és 100 százalékban román középiskolákba kényszeríteni. A többi megyét illetően hasonló a helyzet. Azok a magyar diákok, akik nem jutottak be a szakiskolák XI. osztályába, csak román és zömében Kárpátokon túli iskolákban folytathatják tanulmányaikat. Amennyiben ezt valaki nem vállalja, nem tanulhat tovább (azaz nem tanulhat estin, és nem jelentkezhet újra a következő évben), tehát nem tudja megszerezni a középiskolai végzettséget. A középiskola elvégzése után helyben, azaz román nyelvterületen működő vállalatoknál öt éves szerződéskötésre kötelezik. Ez azt jelenti, hogy a diákok 16–23 éves koruk között szüleiktől távol kényszerülnek élni,

1988. augusztus 19.: A magyarországi Nagylétánál átszökik Magyarországra egy 72 fős csoport. A határőrizeti hatóságok bezárják őket a helyi moziba, majd másnap 32 személyt megbilincselve visszaadnak Romániának. Ezeket nagyon megverik a román határőrök, majd szabadon engedésük után kötelesek jelentkezni a Securitate-n. Legtöbbjüket egy év kényszermunkára ítélik, amit az eredeti munkahelyükön tölthetnek le.

1988. augusztus 28.: Aradon tárgyal Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a minisztertanács elnöke és Nicolae Ceauşescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, államelnök. Bár a pártvezetés megosztott a román meghívás elfogadásában (a külügyminisztériumban is többen ellenzik), Grósz mégis elmegy tárgyalni, a helyszínt is a román fél jelöli ki. A tárgyaláson Ceauşescu minden magyar felvetést, javaslatot visszautasít és tovább vádaskodik. A magyar főtitkár mindenben visszakozik és a közös közlemény is a román javaslat alapján készül el. A találkozó valójában román diplomáciai sikernek tekinthető.

1988. szeptember 1.: Hatvanhét pedagógust helyeznek Hargita megyébe, ebből csak egy magyar nemzetiségű.

1988. szeptember 6.: A Temesvári Református Egyházmegye lelkészi közössége – Molnár János borossebesi és Tőkés László temesvári lelkipásztorok indítványára – folyamodványában felszólítja a két romániai egyház-kerület igazgatótanácsait és a zsinatot, hogy alakítsák ki álláspontjukat a falurombolással kapcsolatban. Ez az egyetlen szervezett tiltakozás Romániában a falurombolással szemben.

1988. szeptember 12.: Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi sze-rint 150 csíkszeredai diák megtagadta a Zsil völgyi bányákba való kényszerkihelyezést. Döntésüket azzal indokolták, hogy a megyében is el tudnának helyezkedni, ha nem hoznának ezen munkahelyekre Kárpátokon túli román fiatalokat. (Romániában az egyetemet végzettek három évet, a középiskolát végzettek – az 1988-ban elkezdett gyakorlat szerint – öt évig kötelesek az állam által kijelölt munkahelyen dolgozni. Ha ezt nem vállalják, akkor nem kaphatnak állást.) A Csíkszeredában kirobbant tiltakozás kivizsgálására bizottság alakult, melyben részt vesz a megyei pártbizottság, a petrozsényi bánya képviselője, valamint a megyei tanfelügyelő. Annyi máris kiszivárgott a bizottság munkájából, hogy ha másképp nem megy, akkor behívják a fiúkat katonának, és szintén a Zsil völgyi bányákba irányítják őket.

1988. szeptember 14.: Tizenkét magyar nemzetiségű román állampolgár menekül a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövetségére. Hosszas diplomáciai huzavona után 1989. február 17-én a menekültek az osztrák légitársaság gépén – Bécsen keresztül – Budapestre érkeznek. (Ebben az évben közel tízezer magyar nemzetiségű román állampolgár marad útlevéllel Magyarországon, vagy szökik át oda a „zöldhatáron”.)

1988. szeptember 20–22.: Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hivatalos látogatáson Romániában tartózkodik. Bukarestben megbeszéléseket folytat Ion Stoiannal, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága póttagjával, a KB titkárával. Szűrös visszautasítja a megbeszéléseken a román vádaskodásokat, de kézzelfogható eredmények nem születnek. A második nap a KB-titkár Sepsiszentgyörgyre látogat, ahol fogadja őt az utolsó magyar származású megyei elsőtitkár, Rab István, majd a harmadik nap találkozik Nicolae Ceauşescuval is.

1988. október 1.: Összehívatják a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának Hargita, Szatmár, és Kolozs megyei szervezeteit, melyek elítélik a kiutasított kolozsvári magyar főkonzulátust.

1988. október 1.: A magyar nagykövetség ismét megkoszorúzza a 13 aradi vértanú emlékművét, jelen vannak a Békés megyei vezetők is. A helyi szervek külön koszorúznak.

1988. november 19.: Az Erdélyi Magyar Hírügynökség híradása szerint új erdélyi magyar szamizdat látott napvilágot: a Kiáltó Szó – Kisebbségi Szemle. (Összesen két száma jelent meg 1989 végéig. Erdélyben szerkesztették, de Magyarországon nyomtatták, és onnan csempészték vissza.)

1989. február 13.: Nem lehet megtartani a Márton Áron püspökké szentelésének ötvenedik évfordulójáról megemlékező ünnepi misét, mert Gh. Cumpănaşu, a bukaresti egyházügyi államtitkárság vezetője még januárban komoly szankciókkal fenyegette meg a kolozsvári lelkészeket, ha az ünnepségre sor kerülne. Hasonló fenyegető hangnemben lépett fel Gyulafehérváron, Jakab Antalnál, a jelenlegi római katolikus püspöknél is, kilátásba helyezve, hogy adott esetben az emlékmisét tartó papokat letartóztatják.

1989. március 3.: A Magyar Népköztársaság hat másik állammal együtt hivatalosan felkéri az ENSZ-et, hogy Emberi Jogi Bizottsága útján végezzen vizsgálatot Romániában az emberi jogok érvényesülésének helyzetéről.

1989. március 16.: A temesvári református egyházközség presbitériuma rendkívüli gyűlésén megvitatja azt a kiszivárgott hírt, miszerint Papp László püspök el akarja mozdítani Tőkés László lelkipásztort, aki az 1988. szeptember 6-i folyamodvány egyik kezdeményezője volt. Kinyilvánítják, hogy Tőkés végleges lelkipásztorrá választják, semmissé téve ezáltal a püspöki áthelyezés érvényét. Ennek ellenére a püspök április 1-én – törvénytelenül – felmenti állásából Tőkést.

1989. április: A budapesti Unio című ellenzéki folyóirat 1. számában megjelenik Fényi Tibor újságíró A menekült-kérdés: belügy? című publicisztikája. Ebben – szórványosan napvilágot látott hivatalos forrásból származó statisztikák és nyilatkozatok alapján – azt állítja, hogy „minden negyedik Magyarországra szökött menekültet visszaadtak, megbilincselve az előzékeny román hatóságoknak. Ezek a Belügy-minisztérium számai. Mutatják, hogy általánosan elterjedt gyakorlatról volt (?) szó.

1989. június 15.: A budapesti minisztertanács határozatot hoz menekülteket befogadó állomások felállításáról az ország területén. (Békéscsabán, Bicskén és Debrecenben állítanak fel befogadó állomásokat.)

1989. június 17.: Nagy Imre és társai előző napi újratemetése miatt szerte az országban „tiltakozó nagygyűléseket” tartanak. A budapesti eseményeket „románellenesnek” és „szocializmus-ellenesnek” minősítik.

1989. június 20.: Házkutatást tartanak Cs. Gyimesi Éva, a Babeş-Bolyai egyetem tanárának a lakásán. A Securitate zaklatása részben azzal magyarázható, hogy Cs. Gyimesi Éva korábban tiltakozott a magyar szakos diákjainak román vidékekre történő kihelyezése miatt, valamint azzal, hogy kapcsolatot tart Doina Cornea – nyugaton is ismert – ellenzéki aktivistával. A házkutatást követően többször kihallgatják, büntetőeljárást végül nem indítanak ellene, de rendszeres megfigyelés alatt tartják.

1989. augusztus 28.: A Kultuszdepartament (Vallásügyi Államtitkárság) meneszti tisztségéből Tőkés László temesvári református lelkészt (utódát, Makay Botondot még augusztus 20-án kinevezték), ezután Papp László nagyváradi református püspök szeptember 1-vel felfüggeszti állásából Tőkést, aki ezt törvénytelennek tartja. Október 15-én ezért levélben Nicolae Ceauşescuhoz fordul, arra kérve az államelnököt, hogy állíttassa le az egyház ellen folytatott törvénytelenségeket.

1989. szeptember 4.: Rendkívüli közgyűlésén a Temesvári Református Egyházközség presbitériuma törvénytelennek minősíti Papp László püspöknek a lépését és érvénytelennek Tőkés László lelkipásztor felfüggesztését.

1989. szeptember 15.: A Temesvár környéki Vadászerdőben holtan találják Újvárossy Ernőt, a helyi református gyülekezet aktív tagját, aki még 12-én tűnt el. Halála összefügghet azzal, hogy az utóbbi időben a Securitate rendszeresen zaklatta és megfélemlítette, mert Tőkés László híve, támogatója volt.

1989. október 4.: A magyar külügyminisztérium diplomáciai úton tiltakozik azért, mert Románia Szocialista Köztársaság kormánya nem engedélyezte az október 6-i megemlékezést és koszorúzást Aradon. Október 6-án Szűts Pál nagykövet – bár a környéket lezárták – el tudja helyezni az emlékhelynél a koszorúját.

1989. október 20.: A városi bíróság kimondja Tőkés László temesvári református lelkész kilakoltatását.

1989. november 2.: Négy álarcos férfi ront este a temesvári lelkészlakásba. Megtámadják Tőkés Lászlót, de ő az ott lévő vendég segítségével szembeszáll a támadókkal, akik erre elmenekülnek.

1989. november 8.: A magyar kormány diplomáciai úton tiltakozik a Tőkés László temesvári lelkész ellen elkövetett atrocitások miatt. December 6-án ugyanemiatt Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök levélben fordul Nicolae Ceauşescu pártfőtitkárhoz és államelnökhöz, de a budapesti román nagykövet nem hajlandó átvenni a diplomáciai levelet.

1989. december 16.: Temesváron – a DPA nyugat-német hírügynökség jelentése szerint – több ezer tüntető megakadályozza Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A tüntetők szavalókórusokban követelik a rendőrök távozását és a „Deşteapte-te române!” kezdetű dalt – az ország későbbi himnuszát – éneklik. Másnap hajnalig mintegy 300–700 tüntető alkot élőláncot a templom körül, köztük románok, illetve más felekezetek tagjai. A megmozdulásban mintegy 5.000-en vesznek részt.